Azonnal konvertálja a számokat tízes, kettes, nyolcas és tizenhatos számrendszer között kettes komplemens támogatással.
Érvényes tartomány (előjeles): -128 – 127
A bináris számrendszer átalakító a számítógépek belső műveleteiben használt helyiértékes számrendszerek között konvertál. A négy leggyakrabban használt alap: decimális (10-es alap), bináris (2-es alap), oktális (8-as alap) és hexadecimális (16-os alap). E rendszerek ismerete alapvető a számítástechnikában, a digitális elektronikában és a rendszerprogramozásban.
Magyarországon szolgáltatók mint a Magyar Telekom és a Vodafone Magyarország bináris formátumban kezelik az IPv4 cím blokkokat. Magyar speciális karakterek, mint az 'Ő' (Unicode U+0150 = 336 decimálisan, 0x0150 hexadecimálisan) és az 'Ű' (U+0170 = 368, 0x0170) fontosak az örökölt szövegfeldolgozó rendszerek elemzésekor. A NETPAK és más hazai hálózati protokoll dokumentumokban hexadecimális jelölést alkalmaznak.
Egy szám értéke bármely helyiértékes rendszerben minden számjegy összege, szorozva az alappal, amelyet a számjegy pozíciójának hatványára emeltek, jobbról nulla pozíciótól számítva.
A kettes komplemens negatív egész számokat ábrázol binárisan: megfordítja az összes bitet, majd hozzáad 1-et. Ez lehetővé teszi ugyanazon összeadó áramkör használatát pozitív és negatív számokhoz egyaránt.
Az 'Ő' Unicode kódja U+0150, azaz 336 decimálisan és 0x0150 hexadecimálisan. A magyar ékezetes betűk (Á, É, Í, Ó, Ö, Ő, Ú, Ü, Ű) numerikus értékeinek ismerete elengedhetetlen a régebbi rendszerek szövegkódolási problémáinak elhárításakor.
Egy tipikus 255.255.255.128 alhálózati maszk (/25 CIDR-ben) 25 bittel határozza meg a hálózatot. Binárisan: 1111 1111.1111 1111.1111 1111.1000 0000. Az utolsó 7 bit jelöli a hosztot — összesen 126 felhasználható cím.
A 8080-as port = 1 1111 1001 0000 binárisan (13 bit) és 0x1F90 hexadecimálisan. Magyar fejlesztők és rendszeradminisztrátorok a tűzfal szabályokban hexadecimális portjelölést alkalmaznak.
Hálózati eszközök EBID vagy sorozatszámai gyakran hexadecimális formátumban jelennek meg. A 255 értékű minden bitet jelölő 8-bites 1111 1111 jellemzően 'teljes hozzáférés' jelzőbitként jelenik meg firmware táblázatokban.
Adjon meg vagy illesszen be egy számot a négy mező bármelyikébe (decimális, bináris, oktális vagy hexadecimális).
Válasszon megfelelő bitszélességet a kontextusához (8 bit egy bájthoz, 32 bit egy tipikus egész számhoz).
Az eszköz érvényesíti a bemenetet a kiválasztott alap és az előjeles tartomány alapján.
A decimális egyenérték kiszámításra kerül és egyidejűleg minden más alapon ki van fejezve.
A negatív decimális számok a kiválasztott bitszélességű kettes komplementként jelennek meg, a megfelelő oktális és hexadecimális értékekkel együtt.
A tranzisztoroknak két stabil állapota van (be/ki), amelyek természetesen megfelelnek az 1-es és 0-s értékeknek. Tíz stabil feszültségszint minden decimális számjegyhez sokkal bonyolultabbá tenné az áramköröket.
A kettes komplemens binárisan kódolja a negatív egész számokat: megfordítja az összes bitet, majd hozzáad 1-et. Ugyanaz az összeadó áramkör mindkét számtípusnál működik, egyszerűsítve a processzor tervezését.
Csoportosítsa a biteket 4-bites csoportokba jobbról balra, szükség esetén nullákkal kiegészítve. Minden 4 bites csoport egy hexadecimális számjegynek felel meg: 0000=0, …, 1010=A, 1111=F.
Előjel nélküli: minden bit a nagyságot jelzi (0-tól 2ⁿ−1-ig). Előjeles (kettes komplemens): a legmagasabb helyértékű bit az előjelt jelzi, tartomány −2ⁿ⁻¹-től 2ⁿ⁻¹−1-ig.
Egy bájt mindig pontosan két hexadecimális karakter — sokkal tömörebb, mint a hosszú bináris sorozatok. A memóriacímeket, színkódokat és bitmaszkok jellemzően hexadecimális formában írják.
A bitszélesség (8, 16, 32 …) meghatározza az előjeles tartományt. 8 bit: −128 – 127; 32 bit: −2 147 483 648 – 2 147 483 647.